A weboldal használatával Ön jóváhagyja a cookie-k alkalmazását. Cookie szabályzat Rendben
 

AZ ELSŐ POFON … Tényleg tabu a monokli?

AZ ELSŐ POFON … Tényleg tabu a monokli?
A legfontosabb, egyben legérdekesebb kérdés, hogy miért tűrnek az áldozatok? Az emberi kapcsolatok torzulásának egyik formája a fizikai erőszak előszobája: a szóbeli bántalmazás

Biztos, és egyetlen helyes válaszunk erre csak az lehet, hogy az erőszak alkalmazásának szükségességét semmivel sem lehet alátámasztani.

Az előző részben bemutattuk mi zajlik a lehúzott redőnyök, zárt ajtók mögött; s felhívtuk a figyelmet azokra a - talán apróságnak tűnő - jelekre, melyekre ha nem figyelünk kellőképpen, könnyen áldozattá válhatunk.

Minden ember alapvető vágya, hogy szeretetkapcsolatban éljen, hiszen ez önbizalmat, biztonságot jelent. Az emberi kapcsolatok torzulásának egyik formája a fizikai erőszak előszobája: a szóbeli bántalmazás (ami néha alattomosabb és fájdalmasabb). Lassú méregként pusztítja az elszenvedő lelkét, míg a kapcsolatból elszívja az életörömöt. Az áldozat a végtelenségig reménykedik, ez tartja benne a párkapcsolatban, miközben a veszekedések teljesen összezavarják. Kapaszkodik régi emlékeibe, amikor még úgy tűnt, minden rendben van. Mivel azonban a múltat visszahozni nem tudja, a méltóságát vesztett és porig alázott partner önmagában kezd el kételkedni (megingás): „a kedvesem szeret engem, csak máskor úgy kell viselkednem, hogy az neki megfeleljen”. Ebben a pillanatban viszont máris behódoltunk, jogossá tettük számára a bántalmazást. De vigyázat, az alávetett szerep nem visszaadható, innentől egy életre szól (!), s a bántalmazó éppen ezt várta. Valahol ezen a ponton kezdődhet a mélyrepülés az erőszak és a tettlegesség felé.

CKR Az első pofon1
Az együtt élő és egymással fizikai, érzelmi, anyagi, jogi függésben lévő személyek között megvalósuló erőszak, bántalmazás, visszaélés a családon belüli erőszak, amely magába foglalja a fizikai, szexuális, érzelmi bántalmazás vagy elhanyagolás valamennyi formáját.(OKRI)

A legfontosabb, egyben legérdekesebb kérdés, hogy miért tűrnek az áldozatok? A kiskorú gyermek sajnos tehetetlen szemlélő, a felnőttek részéről pedig többnyire ezen okok hallhatók: házastársi eskü, szerelem, beletörődés, családi nyomás, vagy

A gyerekeknek szükségük van az apjukra.” - kétségtelen, viszont ne lepődjünk viselkedésükön, mert ezzel megalkuvást, elsivárosodást, brutalitást, önzőséget tanítunk számukra.

Szeretem őt. Amikor nem durva boldog vagyok, talán a szerelmem megváltoztatja..” - feltéve, ha hiszünk emberek ilyen mértékű megváltozásában.

Olyankor nem gondolkodik, ez nem is igazi erőszak. Szerintem másoknak sokkal rosszabb.” – ez bizony a sértett valóságletagadása segítségével valaki más fölött gyakorolt kontroll és uralom megteremtése, biztosítsa és fenntartása.

Biztosan én tehetek róla. Mindig azt mondja, hogy megérdemeltem. Úgysem találnék nála jobbat.” - bűntudatra és az önbecsülés teljes hiányára utal.

Többször megfenyegetett, ha elhagyom őt, utánam jön és megöl engem is, a gyerekeket is.” - a félelem és rettegésben tartás kiforrott alakzatai.

Jaj dehogy beszéltem erről, ez nem derülhet ki! Mi amúgy szép család vagyunk. Azt mondta nem tud nélkülem élni, öngyilkos lesz, ha elhagyom.” - szégyenérzet kialakítása a sértettben az érzelmi zsarolás által.

Nem tudnám egyedül eltartani magamat és a gyerekeket. Egyébként is hová mehetnénk?” - az anyagi biztonság előtérbe helyezése a függőség kifejlett változataként.

Természetesen mindenki maga dönti el, hol van az a határ, amit már senki nem léphet át; a gyógyuláshoz azonban nem elegendő az erőszakból való kilépés. Az otthon megélt brutalitás túlmutat a zúzódásokon, a bőrszíj okozta hurkákon és a töréseken, a személyiség ugyanis éveken át szisztematikusan rombolódik. A hatalom és a kialakított mesterséges elszigeteltség miatt az áldozatok elhiszik, hogy párjuk alapvetően jó, mindenható, ezért nekik nincs okuk a menekülésre. Még a nyilvánvaló lehetőségeket sem próbálják kihasználni, nem veszik észre saját fogva tartásukat a szerelem és a megfélemlítés sajátos közegében (traumás kötődés a bántalmazó irányába). Az elfojtott fájdalommal nehéz szembesülni, főleg akkor, ha olyan ember tette, akit valaha szerettünk. Bármilyen is ez a folyamat, a feldolgozás fájdalma még mindig jobb, mint a kezeletlenség.

CKR Az első pofon2
A hatóságok pontosan tudják, hogy rengeteg eset marad rejtve. A családi erőszak azonban elsősorban nem a számossága miatt jelentős, hanem a súlyos sérelem miatt, amelyet a gyengéknek, a védteleneknek okoz. A bántalmazott gyermekben a világba vetett ősbizalom rendül meg, hiszen éppen az a személy okoz neki szenvedést, akinek védelmeznie kellene, akihez kötődik, és akit gyakran még így is szeret.

Egész életre kiható traumák ördögi köre alakulhat ki, amikor a gyermekként bántalmazott maga is bántalmazóvá vagy áldozattá válik. Hogy miért? Mert a nevelés, a szocializáció legfontosabb színtere a család. Ez alakítja ki azokat a mintákat, amelyekkel a gyermek azonosul, felnőttként majd követni fog, és ne feledjük: szülői mintánk ereje lenyűgöző. Sokan nem gondolják, de a kicsinyek radarjai előbb veszik, hogy baj van, mint maguk a felnőtt „szereplők”. Nem értik pontosan mi történik, még nem tudják megfogalmazni, viszont minden rezdülésből, a feszültség állandó jelenlétéből, egyszóval a szeretetlenségből érzik: viharfelhők gyülekeznek.

A döntés borzasztóan nehéz. A körülmények sem egyszerűek... Gyűlöljük, mégis szeretjük. Haragszunk mert megbántott, mégis visszavárjuk. Csalódtunk benne, de bármikor visszafogadnánk. Amikor viszont már nem közösek a célok, nem egy irányba nézünk, nem ugyanazt a dallamot halljuk, fel kell adni a küzdelmet. Nem érdemes az óceánt átúszni olyanért, aki egy pocsolyába sem lépne értünk. Amikor a kapcsolat már nem értéket teremt, amikor kevesebb a gyönyör, mint a szenvedés, pontot kell tenni a vessző helyett. Társunk tenyerén a helyünk, nem a lába alatt. Királyok és királynők! Feltápászkodni, koronát megigazítani, mert… „Ha Isten nehéz utakra küld minket, erős cipőt ad ránk.”


A következő részben a Kapcsolati erőszak Btk.-ban szabályozott bűncselekményét mutatjuk be Kedves Olvasóinknak!

A bántalmazás nem büntetlen cselekmény! Már nem az áldozatnak kell félnie!


Van személyes tapasztalata, véleménye? Ossza meg velünk! Szívesen fogadjuk hozzászólását!

Ha tetszett bejegyzésünk, LIKE-olja facebook oldalunkat, hogy a jövőben is eljussanak Önhöz az írásaink!
Jusson eszébe …elveszett, ellopták, eltűnt? Keressük együtt és találja meg velünk!
  www.ckr.hu

 

Jelentkezzen be a hozzászóláshoz!
Keresés a blogban:
Friss hozzászólások:
Barkanyi Andrew:rengeteg válás során marad ott... 2016. 04. 01. 21:30 Így NE vegyen autót! „Hamar VÁSÁR” ritkán JÓ…
CKR-WJ:Ha a fentiek ismeretében legal... 2015. 11. 19. 11:26 MIT TEGYÜNK TERRORTÁMADÁS ESETÉN?
julcsi:Nagyon hasznos tanácsok,de ado... 2015. 11. 18. 23:33 MIT TEGYÜNK TERRORTÁMADÁS ESETÉN?
Varga István:Valóban hasznos tanácsok, remé... 2015. 11. 17. 13:37 MIT TEGYÜNK TERRORTÁMADÁS ESETÉN?
Paróczai Attila:Néhány éve Gyulán négy tini ak... 2015. 04. 09. 19:16 Hangtalan GYILKOS, a KÉS (18+ videóval - csak erős idegzetűeknek!)
Hirdetés
ÁSZF
Adatkezelési tájékoztató
Cookie tájékoztató
GYIK
Impresszum
Médiaajánlat
Civil Körözés No Secret - Poligráf Penta-NET Infactor