EGY VÉRFERTŐZÉS MARGÓJÁRA, avagy az „anya” megdöbbentő szerepe a családon belüli szexuális erőszakokban
A családon belüli szexuális erőszakért általában csak a férfiakat tesszük felelősé. De gondoljuk végig, hogy mi az ilyen esetekben az „anyák” szerepe?
Az hiszem ép ésszel fel sem fogható a solymári vérfertőző család története. Annyira abszurd, hogy az ember úgy érzi, mintha valami huszadrangú hollywoodi filmet nézne. Kikapcsoljuk és vége. Szeretnénk minél hamarabb elfelejteni és jó érzés arra gondolni, hogy ilyesmi csak a filmekben fordulhat elő. A rossz hír az, hogy ez nem így van.
A médiában napvilágra került hírek szerint a családban „gyakorlatilag mindenki mindenkivel együtt hált, s nem is feltétlenül szabad akaratából”. A 37 éves apa éveken át fajtalankodott lányaival. Az aktusokban az akkor még 7 éves fia is részt vett, aki a nála fiatalabb húgait molesztálta rendszeresen. A fiú az apa letartóztatását követően átvette a „családfő” szerepét. Sőt amellett, hogy húgait zaklatta, a 39 éves anyával is szexuális kapcsolatba került. (Forrás: Blikk.hu 2015.01.31.).
Hát, itt álljunk is meg egy pillanatra. Van-e ilyen esetben egyáltalán értelme szabad akaratról beszélni? A médiahírek szerint az egyik kislány 5 éves volt, amikor apja először zaklatta és valószínűleg nincs túl nagy korkülönbség a testvérek között. Gondoljuk csak végig! Egy ilyen korú gyerek esetében lényegében még arra sincs szükség, hogy az apja határozottabban kérjen tőle valamit. Főleg akkor, ha egy egyébként is szigorú, keménykezű, esetleg erőszakos apáról van szó. Mondjuk egy olyan szülőről, aki rendszeresen veri is a gyerekeit. (Már amennyire egy ilyen valakit apának, vagy szülőnek lehet nevezni?!) Bőven elég, ha azt mondja, csináld, és a gyerek teszi, amit kértek tőle. Fogalma sincs arról, hogy mit miért csinál, fel sem érheti ésszel. De annyira borzasztó, hogy talán jobb is, ha nincs tudatában a vele történő gaztett mélységével. Egy felnőtt ember, pláne, akit a gyerek apjaként „tisztel” mindenféle erőszak nélkül, is könnyen elérheti, amit akar. Hiszen az ilyen korú gyerekek, főként, akik hasonló légkörű családban élnek, többnyire nem kérdőjelezik meg a szülői kérések erkölcsösségét. Ha pedig a férfi még erőszakoskodik is, az a gonoszságnak már tényleg egy nagyon nehezen felfogható szintje.
Azt hiszem, kijelenthetjük, ebben a korban a szülő bármilyen szexuális közeledése egyenlő az erőszakkal. Bárhogy is éli meg azt az áldozat. És ez nem csak emberi, de jogi szempontból is így van. Teljesen mindegy, hogy egy 12 év alatti gyerek „akarja-e” vagy sem a szexuális együttlétet (már amennyire akarhatja), az így is úgy is erőszaknak minősül. Ha pedig egy „szülő” tesz ilyet a gyermeke sérelmére, az egy kalap alá esik az alapesetes emberölésekkel, legalábbis a büntethetőség szempontjából mindenképpen.
Mindenképpen érdemes azonban szót ejteni az „anya” szerepéről is. Nyomozóként többször találkoztam már hasonló esetekkel. Tapasztalataim szerint, ha a szexuális erőszak családon belül történik, akkor hosszabb idő telik el és sajnos többször megtörténik a dolog, mire fény derül rá. (Hogy ez miért van így, az akár önmagában is megérne egy szociálpszichológiai fejtegetést. De biztos vagyok abban, hogy az okok között, jelentős súllyal ott szerepel az erőszak fent említett sajátos, meglehetősen aljas formája is.) Márpedig nehezen elképzelhető, hogy egy hosszan elhúzódó és a gyermekeken nyilvánvalóan mély nyomokat hagyó erőszaknak egy anya semmilyen nyomát ne vegye észre. Azt már annál inkább el tudom képzelni, sőt találkoztam is ilyen esetekkel, hogy ha észre is veszi az anya a jeleket, nem tudja őket értelmezni. Esetleg nem tudja, hogy mit kezdjen velük és inkább nem csinál semmit. Persze, ez bizonyos értelmi szint felett elképzelhetetlen számunkra. De higgyék el, vannak ilyen esetek. Találkoztam olyannal is, ahol az „anya” olyan mértékben függött anyagilag és egyben félt az apától, hogy bár tudott az erőszakról, de nem tett semmit. Sőt az eljárás lezárásakor – minden borzasztó tény ellenére - vissza is fogadta őt. (Be kell vallanom azonban, hogy olyan esettel, ahol az anya, nem csak tudott az apa gyermekkel történő szexuális aktusáról, de részese is volt annak, még én sem találkoztam eddig.) Összegezve elmondhatom, hogy az általam ismert hasonló esetek nagy részében az „anyák” már jóval korábban tehettek volna az erőszakos folyamat ellen, mint ahogy az széles körben is kitudódott.
Volt azonban még egy körülmény, ami közös volt azokban a hasonló, családon belüli szexuális erőszakkal járó esetekben, melyek nyomozásában és vizsgálatában részt vettem. Az áldozatok környezetében utólag – mikor a vérfertőzés ténye már kiderült - általában összeállt a kép, hogy mi zajlott mellettük. Pont úgy, mint egy krimi végén, mikor a megoldás pofonegyszerű és minden puzzle darab, ami a képhez kell, ott van előttünk. Csak hát itt a tét sokkal-sokkal nagyobb és húsba vágóbb. Egy ilyen esetnek mindig vannak jelei és általában meglehetősen feltűnőek. Ha kicsit jobban odafigyelünk a környezetünkre, észre is vehetjük őket.
A gyermekek magatartásának, viselkedésének, valamint a gyermek-szülő viszonynak a szélsőséges és tartós változásai, többnyire valamilyen traumát feltételeznek a háttérben. Ha nem is feltétlenül szexuális erőszakot, de többnyire valami olyasmit, amire fontos lenne odafigyelni a gyermek környezetének is. A gyermek bántalmazásának testi jeleit pedig sosem hagyhatjuk figyelmen kívül!
Ha a szülők nem lépnek, másodlagosan felelősek lehetnek a gyermek környezetében élő felnőttek, rokonok, szomszédok, barátok, nevelők is. Nem nekünk kell persze igazságot szolgáltatni és helyrehozni a dolgokat. Bőven elég, ha nyitott szemmel járunk, és ha ilyesmit tapasztalunk, azt jelezzük egy szakember felé. A helyi áldozatvédelmi vagy gyermekjóléti szolgálatok, esetleg a rendőrség bűnmegelőzési szolgálatának munkatársai sokat segíthetnek az ilyen esetekben. Hiszen a szakemberek dolga, hogy eldöntsék milyen esetekben, mikor és hogyan indokolt beavatkozni.
Járjunk hát nyitott szemmel és ne féljünk jelezni a szakemberek felé, ha rosszat sejtünk valaminek a hátterében! Sorsokat, életeket menthetünk vele!
Pándi Ákos CKR - WebDetektív
(Forrás: Blikk.hu 2015.01.31. a képek az internetről származó illusztrációk)
